A falikar kiválasztásánál nem csak a stílus számít: az elhelyezése meghatározza a fény lágyságát, a vizuális komfortot és az egész helyiség egyensúlyát. Ha tudja, hová helyezze a falikart, egy elfeledett falból is elegáns fénypontot varázsolhat anélkül, hogy zavaró árnyékokat vetne vagy vakítana.
A mennyezeti lámpával ellentétben a falikar szemmagasságban fejti ki hatását. Tagolja a teret, kíséri a mindennapi tevékenységeket, és meghittebb hangulatot teremt. Egy jól elhelyezett falikar hízelgőbbé teheti a fürdőszobát, hívogatóbbá a folyosót, vagy érezhetően melegebbé a nappalit.
Hová kerüljön a falikar az egyes helyiségekben?
Nincs minden helyiségre érvényes, egységes magasság. A megfelelő elhelyezés a helyiség rendeltetésétől, a bútoroktól, a belmagasságtól és mindenekelőtt az elérni kívánt hatástól függ. A közlekedést segítő fényt máshová kell tenni, mint az olvasólámpát vagy a tükörvilágítást.
A leghasznosabb szabály szerint a legtöbb falikart a kész padlószinttől számított 1,50 és 1,80 m közé érdemes felszerelni, a lámpatest közepét mérve. Ez a magasságtartomány általában kényelmes fényeloszlást biztosít anélkül, hogy a fény közvetlenül a szemünkbe világítana. Kiindulópontnak tekintse, ne szigorú előírásnak: nagyon magas belmagasság vagy alacsony bútorok esetén néhány centiméter is sokat számíthat.
A nappaliban: több fénypontot alakítson ki, ne egyetlen fényforrást
A nappaliban a falikar jól mutat egy kevésbé mozgalmas falon, a kanapé két oldalán, egy könyvespolc közelében vagy egy kép mellett. Kiegészíti a mennyezeti lámpát, de nem annak helyettesítésére szolgál. Feladata, hogy este lágyabbá tegye a hangulatot, és kiemelje az anyagokat, színeket és tárgyakat, amelyek karaktert adnak az otthonának.
Ideális esetben a padlótól 1,60 és 1,75 m közé kerüljön. Kanapé fölött ne szerelje túl alacsonyra: az ülő személy ne üsse be a fejét, és ne világítson közvetlenül az arcába a fényforrás. A forgatható falikar különösen hasznos egy fotel mellett, mert időnként olvasólámpaként is használható, máskor pedig észrevétlen marad.
Széles falon két szimmetrikusan elhelyezett falikar kifinomult kompozíciót alkot. Ha kötetlenebb a berendezés, egyetlen szoborszerű falikar is elég lehet ahhoz, hogy ritmust adjon a térnek. A lényeg, hogy ne halmozza a fényforrásokat átgondolatlanul: a világítás egészítse ki a nappalit, ne zsúfolja túl.
A hálószobában: a kényelem legyen az első az ágy körül
Az éjjeliszekrény mellé helyezhető falikarok felszabadítják az éjjeliszekrény felületét, és rendezettebbé teszik a hálószobát. Általában az ágy két oldalára kerülnek, nagyjából 90-120 cm-rel a matrac fölé. Egy átlagos ágynál ez rendszerint a padlótól 1,20 és 1,50 m közötti felszerelési magasságot jelent, a fejtámla és az ágykeret magasságától függően.
Az egyszerű támpont a következő: olvasáshoz leülve úgy tudja állítani vagy felkapcsolni a lámpát, hogy ne kelljen kényelmetlenül kinyújtania a karját. Az érintőkapcsolós vagy állítható olvasókarral ellátott modellek különösen kényelmesek. Azt is megakadályozzák, hogy az egész hálószoba kivilágosodjon, amikor csak az egyik fél szeretne olvasni.
Kis hálószobában a felfelé és lefelé világító falikar általában lágyabb fényt ad, mint egy erősen irányított modell. Vizuálisan tágítja a falat, és előnyösen helyettesítheti a sok helyet foglaló asztali lámpát.
A fürdőszobában: árnyékmentesen világítsa meg az arcot
A tükör körül különösen fontos az elhelyezés. Ha a falikar kizárólag a tükör fölé kerül, gyakran árnyékot vet a szem alá, az orrra és az állra. Sminkeléshez, borotválkozáshoz vagy egyszerűen a kényelmes készülődéshez a fénynek a lehető leginkább szemből kell érkeznie.
A leghízelgőbb megoldás, ha a tükör két oldalára egy-egy függőleges falikar kerül, lehetőleg arcmagasságban. A lámpák közepe általában a padlótól 1,60 és 1,70 m közé esik; a két fényforrás között a tükör szélességétől függően 60-80 cm távolságot érdemes hagyni. Így egyenletesebb fényben látszanak az arcvonások anélkül, hogy a tekintet túl élesnek tűnne.
Ha a helyiség kialakítása nem teszi lehetővé ezt a megoldást, jó választás lehet egy vízszintes falikar a tükör fölött. Szerelje fel nagyjából 10-20 cm-rel a tükör fölé, és ügyeljen arra, hogy a lámpatest elég széles legyen a teljes mosdópult megvilágításához.
Ebben a helyiségben az esztétika mellett mindig a biztonság is fontos. A falikarnak az elhelyezkedésétől függően alkalmasnak kell lennie a vízvételi helyek közelségére, és a helyiség adott zónájának megfelelő védettségi fokozattal kell rendelkeznie. Ha bizonytalan, a szakképzett villanyszerelő tanácsa a legjobb biztosíték a problémamentes felszereléshez.
Az előszobában és a folyosón: segítse a tájékozódást és a közlekedést
Az előszobát és a folyosót gyakran pusztán átjáróként kezelik, pedig sokat nyerhetnek a fali világítással. A falikar melegebbé teszi a közlekedőteret, és segít elkerülni a túl közvetlen, hideg mennyezeti világítás hatását.
A folyosón a falikarokat a padlótól 1,60 és 1,80 m közé szerelje fel, fényerejüktől és fénysugaruk irányától függően egymástól 2-3 méterre. Keskeny folyosóba válasszon kis mélységű, felfelé vagy a falra világító modelleket. Ezek úgy világítanak, hogy nem akadályozzák a közlekedést, és tágasabb tér érzetét keltik.
Az előszobában a tükör, a konzolasztal vagy a fogas közelében elhelyezett falikar azonnal hívogatóbbá teszi a teret. Indulás előtt az öltözékét is ellenőrizheti mellette, lágyabb fényben, mint amit egyedüli mennyezeti lámpa adna.
A lépcső közelében: teremtsen biztonságot vakítás nélkül
A lépcsőnél a biztonságot szolgáló, egyenletes fényre van szükség. A lépcsősor mentén, körülbelül minden harmadik-negyedik lépcsőfoknál vagy egyenletes távolságokra elhelyezett falikarok segítenek megvilágítani a fokokat, és csökkentik az árnyékos részeket. A padlótól 1,40-1,60 m közötti felszerelési magasság gyakran jól beválik: a fény megvilágítja a lépcsőfokokat, de nem vetül közvetlenül a szemünkbe.
Válasszon lágy, lehetőleg lefelé irányuló vagy búrával szűrt fényt. A túl erős világítás félrevezető kontrasztokat hozhat létre a lépcsőfokokon, ami kevésbé kényelmes, mint a mérsékelt, egyenletes fény.
A magasság igazítása a falikar formájához
A felszerelési magasság magától a lámpatesttől is függ. Egy magas, függőleges falikart nem ugyanúgy kell középre helyezni, mint egy kompakt modellt. Mindig a fényforrás közepét vagy a fő fénykibocsátó felületet vegye alapul, ne a fali tartólemez tetejét.
A felfelé világító falikarok vizuálisan tágítják a helyiséget, és kiemelik a belmagasságot. A lefelé világító modellek meghittebbek, és jól használhatók ülőhely, folyosó vagy lépcső közelében. A kétirányú modellek dekoratív fénysugarat rajzolnak a falra: visszafogott felületek mozgalmasabbá tételéhez ideálisak, de a hatásuk érvényesüléséhez megfelelően szabad falfelületre van szükség.
Fúrás előtt végezzen egy egyszerű próbát. Vágjon ki egy, a falikar méretének megfelelő sablont, rögzítse ragasztószalaggal, majd nézze meg a helyiség főbb nézőpontjaiból. Ellenőrizze, hogy nyílik-e mellette az ajtó, nincs-e túl közel bútor, milyen magasan van a kép, és elférnek-e az arra közlekedők. Ezzel sok bosszúságot előzhet meg.
Gyakori hibák, amelyek rontják a dekoratív hatást
Az első gyakori hiba, ha a falikar túl magasra kerül, mintha egy kisebb mennyezeti lámpa lenne. Ilyenkor elveszíti hangulatvilágító szerepét, a helyiség alsó része pedig árnyékban marad. A túl alacsony lámpatest viszont vakíthat, zavarhatja az ülő személyt, vagy vizuálisan elütően kapcsolódhat a bútorokhoz.
Egy másik gyakori hiba a túl fehér fény választása a lakótérben. Nappaliba, hálószobába vagy előszobába a 2 700 K körüli meleg fény lágyabb, hívogatóbb hangulatot teremt. A fürdőszobában a 3 000 K körüli fény gyakran jó egyensúlyt ad a kényelem és a színek hű visszaadása között.
Végül ne kezelje a falikart elszigetelt elemként. A felületének összhangban kell lennie a fogantyúkkal, tükrökkel, képkeretekkel vagy csaptelepekkel. A fekete forma kontrasztot visz a világos enteriőrbe, az arany felület melegebbé teszi az elegáns fürdőszobát, az opálüveg pedig időtálló, megnyugtató fényt áraszt.
Az Éclairage Déco célja olyan falikar kiválasztása, amely valóban megkönnyíti a mindennapokat, és közben megmutatja otthona egyéniségét. Szánjon időt arra, hogy este is megfigyelje a helyiséget, amikor a világítás igazán fontossá válik: ilyenkor gyakran magától értetődővé válik, melyik fal, magasság és modell a megfelelő.